Teleki Hagyaték
Teleki-hagyaték
(VL 1944. április, 91. o.)
Emlékezzünk!
Április 3-án lesz három éve, hogy tb. Főcserkészünk elköltözött közülünk. Halála előtt néhány héttel az akkori Cserkészszövetség vezetőivel hosszú és alapos, mindenre kiterjedő módon megbeszélte a mozgalom jövőbeni célkitűzéseit, időszerű kérdéseit. Ezt a hagyatékot most a Vezetők Lapja is közreadja. A nagy célkitűzésekből a mozgalom vezetősége – nyugodtan állíthatjuk – már majd mindent megvalósított, tartson tehát most, az évforduló alkalmával minden cserkészvezető lelkiismeret vizsgálatot, mi az aminek megvalósítása rajta áll, aminek az életbe való átvitelét neki kell megcsinálnia. Teleki Pál emlékének úgy hódolunk a legcserkészszerűbb módon, ha tanításait híven követjük, hagyatékát teljes egészében magunkévá tesszük, aszerint élünk és cselekszünk.
A hagyaték szövege a következő:
„A külvilág, a társadalom, egész Európa körülöttünk átalakul; hazánknak, a magyar államnak, a magyar társadalomnak és a hazát mindenekelőtt szolgáló cserkészetnek is változtak közvetlen feladatai. Lényegében azonban nem változott az, amit a haza iránt tettre és munkára készen mindig érezni kell. Most másszerű feladatok állnak előtérben, mint aminők 10 év előtt állottak és mások, mint aminők 20 év múlva fognak előttünk állni.
A cserkészet nem alkalmi mozgalom, nem szolgál részletcélokat, hanem elsősorban és mindenekelőtt örök értékek újra életre keltését és terjesztését munkálja.
Nyilvánvaló, hogy Európa új rendjében a cserkészet szerepe meg fog változni. Különben is megváltozott volna, mert iniciátori szerepével szélesebb ifjúsági szervezeteket hozott létre és ilyeneket termékenyített meg. Ezen a téren a cserkészet és levente kettős szervezet ma példaadóbb lehet, mint bármikor.
Mindenestre magunk lábán kell járnunk. A cserkészetet fenn kell tartani, a Szent koronával ékesített jelvényével, melynek jelentősége van és önkéntességével, mely nemzeti érték, őrsi rendszerével, mely pedagógiailag jól bevált.
Nem lényege a cserkészetnek a sok ünnepély és parádés dolgok, mert ez félrevezető is lehet, hamis szempontokká válhat a társadalomnevelésben.
A lényeg nem a tömeg és nem a látható; a lényeg, a cserkészetnek alapfundamentuma az Őrs, a gyermeknek legszűkebb, sajátos, bensőséges szervezete.
Nem lényeg az egyleti forma, üres beszédek és viták parlamentje.
Lényeg csak a lélek és a szellem egyformasága lehet.
Leghelyesebb célkitűzés: vissza az egyszerűséghez. Ne kapcsolódjunk ki semmiből, ahol hasznot tehetünk, mert a cserkész mindenütt segít, sőt mindenütt a legkeményebbet vállalja és sohase szakadjunk el semmiféle ténykedésünkben a lényegtől, mert különben a felnőtt vezetők vitatkozása közben elvész az önkéntesség és vele az áldozatosság igazi szelleme, másrészt a cserkészetből egylet lesz, a cserkészekből tagok, kötelességekből jogok és elvész a gyermek, az egyszerűség, áldozatosság, amellyel egyedül tudunk társadalmat nevelni csendes kitartó munkával és legjobb tudásunkkal folytatva a legjobb munkát, amelyet annyi cserkésztiszt végez névtelenül, híven, saját lelkiismeretében és cserkészfiaink tisztességében találva meg jutalmát.
A cserkészetben az egyleti forma helyett a főcserkész adjon új szabályzatot, ezután a cserkészeket át kell szűrni. A parlamentesdi helyett tisztigyűlések legyenek.
Az egyes tisztségekre kinevezéssel kerüljenek a cserkésztisztek.
Az értékeket nyilván kell tartani.
A szövetség belső szervezete is új legyen. Egyszerű és cserkészszerű.
A gazdálkodási terv számoljon a mindenkori anyagi helyzettel.
Állítsuk fel újból a védnöki testületet.
Az őrsvezetőképzést adjuk ki a kerületeknek és csak a kiképzőkeret kiképzése és tisztképzés maradjon központi feladat.
Adjunk új próbaanyagot és azt élményszerűen dolgozzuk fel. jobban vissza kell adni a cserkészetet a fiúknak, mert már agyonvezettük.
Rendezzünk újfajta táborokat és hozzunk mindig új és új munkalehetőségeket. Keressük mindenhol a magyar kötelességeket.
A férficserkész mozgalom számára újmagyar feladatot, szociális népi- és kutatómunkát, regölést, stb. Kell adni. A volt cserkészeket össze kell fogni.
A két kisfiú-mozgalmat egyesíteni kell és az a szentistváni Magyarországot szolgálja célkitűzéseivel. Hódítsuk meg a falut, a kisfiúmozgalmon keresztül.
Újat kell adni a kisfiúnak és a férfinak is és ezt az újat nemcsak a cserkészetért kel nyújtani, hanem az egész magyar ifjúságért, mert ez a magyar ifjúság tőlünk várja az új, nagy és szélestávlatú tettek gyönyörű lehetőségeit. Tehát új ajándék, amelyet magáénak tudjon, lelkesen utána induljon és új fejlődési korszakot érjen el.
A leventeintézmény részéről arra van szükségünk, hogy különállásunkat ne tekintse ellenkezésnek, hogy a cserkészetnek, mint ősforrásnak, cserkésztermelő képessége fennmaradhasson. Ez a különélés teszi végső fokon a legnagyobb szolgálatot a honvéd nevelés céljainak is.”
