Téli tábor 2012
Idén a téli tábor kevésbé bizonyult télinek, mint egy évvel ezelőtt. Lévén se nagy hó, se nagy hideg nem volt, nem is volt fontos ott aludnunk 🙂 Sőt, mint tudjuk a magyarok szeretik a hasukat, de jó volt látni hogy harcosaink a disznótornál fontosabbnak tartották a tatárokkal való harcot a haza védelmében.
A tábor igazán jóra sikerült, köszönet Zitának, a tiszteknek és a segítőiknek.
Zászlófelvonás alatt a csapat megtekinthette szent koronánkat, melyet a harcoló csapatok biztonságos őrizet alatt hagytak hátra.
Jelentést kaptunk arról, hogy a Tisza jegén már átkeltek a tatár katonák, nagy csata várható. A csatára készülő magyarok oktatást kaptak kardvívásból, nyomolvasásból, tűzrakásból és honismeretből. Erdei akadálypályát kellett bejárniuk, ahol további feladatok vártak rájuk – eközben viszont folyton résen kellett lenniük hogy a portyázó tatárok el ne kapják egyiküket sem.
A Muhi csata immár elekrülhetetlen volt. A védekező magyarok szekérvárat építettek, s várták a folyó mellett felsorakozó tatárokat. Első lendülettel mintha a magyarok kerültek volna fölénybe, ám a támadás alatt pár jó harcosuk fogságba esett. A tatár ellentámadás megfordította a csata kimenetelét. Béla király és Kálmán herceg látván csapataik pusztulását menekülésbe kezdett, s egy látványos hídi kardpárbalyban viaskodotak Batu kánnal. A magyar csapat sorsa megpecsételődött, fogságban hagyták el a csatateret a túlélők.
Összetartásuk azonban töretlen volt. Ugrin érsek tartotta bennük a lelket, titkos szövetségre keltek a gonosz megszállókkal szemben.
Az esti tábortűz alatt derült ki, hogy királyunk bár menekül, de az elleség nem fogta el. Az ország, a királyság tehát nem esett el végleg, van még remény. Magyarjaink bátran ellenálltak még a kínzásnak is, nem adták fel Béla királyt. A tatároknak pedig lehetőségük nyílt megismerni hogy milyen nagyszerű nép is a magyar.